A Fürdő története

A kevés székesfehérvári szecessziós épületek egyike a Kossuth utcában található Árpád fürdő. A hozzá kapcsolódó szállodarész a Várkörútra nézett. A Hübner Jenő tervei szerint épült fürdő 1905. december 31-én nyitotta meg kapuit, Fehérvár legmodernebb, gyógy céllal épült intézményeként. A hamarosan népszerűvé vált fürdőt a Székesfehérvári Kereskedelmi Bank Rt. üzemeltette. A fürdőt az 1920-as évek elején alakították át. Ekkor kisebb melléképületek, valamint szálloda (50 szoba), színház és étterem épült hozzá, amelyeket 1922. november 15-én nyitottak meg. 1926-ban, a Várkörút rendezésekor alakították ki a fürdő kerthelyiségét és a nyári mozit, amely szintén a forgalom növekedését célozta. Ezt követően kezdeményezték az Árpád fürdő gyógyfürdővé nyilvánítását. Blaha Lujza, a neves énekes színésznő kedvenc gyógyfürdője volt az Árpád fürdő; az 1920-as években több alkalommal is gyógykezeltette magát Székesfehérváron.

A harmincas évek elején a főváros kivételével összesen hét olyan hely volt az országban, ahol ásványvízüzem és gyógyfürdő működött. Ezek közül Balf, Parád, Eger és Szolnok csak nyári működésű volt, s csak Parád és Balf palackozott ásványvizet. Egész évben működő gyógyfürdő két helyen volt ekkor Magyarországon, Balatonfüreden és Székesfehérváron. A város természetes savas gyógyforrásai szénsavas fürdőket biztosítottak. A gyógyszálló szolgáltatásai közé tartoztak a sós és fenyőfürdők, a természetes lápfürdők, az iszappakolások, a vas tartalmú termálfürdők, a kádfürdők és hidegvíz kúrák. A szállóhoz sétány, kert, télikert és kávéház is tartozott.

A fürdő és szálló üzemeltetője az 1930-as években Klein Rezső, aki igyekezett vendégeket csalogatni az Árpád Szállóba. Ez azonban nem volt könnyű. 1932 tavaszán engedélyt kért, hogy a Kossuth utcai részen, a belváros e népes utcájára a nyári időszakban 10 asztalt, 40 székkel kihelyezhessen, hogy mint írta „ a Székesfehérvárra jövő idegenek észrevegyenek bennünket, másrészről főleg, hogy a hozzánk üdülésre jövő vidéki és budapesti vendégeink valamint a város uccáiból is – mert Pesten eh[h]ez vannak szokva – lássanak”. A levélből egyértelműen kiderül, hogy az idegenforgalom fejlesztéséért, a vendégek idevonzásáért a szállodavezető sokat tett, ám a nagy áldozatok dacára az erőfeszítés nem térült meg oly mértékben, amint várta. A vendéglő vezetője azt is kérte a várostól, hogy fürdővendégei plusz szolgáltatásként ingyen látogathassák a Zichy ligetet a térzenék alkalmával. A város nem adott engedélyt a Kossuth utca felé való „terjeszkedésre”, ám a térzenék ügye megoldódott, mivel mindenki számára szabadon látogathatók lettek. Három évvel később közterület-foglalási díj ellenében engedélyt kaptak a Várkörút felé eső épületrész elé terasz létesítésére.

1936-ban a szálló és fürdő tulajdonosai az intézmény kibővítését tervezték. Hóman Bálintnak, a város országgyűlési képviselőjének, és Csitáry G. Emil polgármesternek a támogatása mellett a Belügyminisztérium az OTI alapból 100 ezer pengő amortizációs kölcsönt folyósított az intézménynek. 1938 februárjában ismét felbukkan az Árpád fürdő neve a városi iratokban. Az ünnepi év közeledtével kötelezték rá, hogy a rossz állapotú homlokzatokat, a közveszélyesnek tűnő ajtó és ablakszárnyakat, a várkörúti kerthelyiséget és a pergolákat javíttassa ki, a növényzetet rendezze. A gyógyfürdő nem volt könnyű helyzetben, a rá vonatkozó iratok közül több is arról tanúskodik, hogy illetékfizetési nehézségekkel küszködött. Ez színvonalának süllyedését is maga után vonta. Ráadásul az 1938. évi javítások olyan jelentéktelennek bizonyultak, hogy később eljárás indult az intézmény ellen a szálloda cím megvonása tárgyában.

1939-ben a város polgármesterének kérésére az Országos Idegenforgalmi Hivatal kiküldöttjei dr. Rohringer Endre és dr. Gundel Endre a városba érkeztek, hogy a helyi idegenforgalmi hivatal képviselője és a város kiküldöttje jelenlétében a szállót megvizsgálják annak elbírálása végett, hogy az intézménytől vészes színvonalesés miatt el kell-e venni a szálloda megnevezést. A jelentés gyászos képet fest az Árpád Szállóról, amely 1933-ban Országos Magyar Idegenforgalmi Tanácstól még jó vélemény kapott! Hét évvel később már elhanyagolt; a bútorok, a padlózat sérült, az illemhelyek a szobákhoz hasonlóan kevéssé gondozottak. Az elhanyagoltság a szálló étterem részére, sőt a hozzá kacsolódó gyógyfürdő üzem részére is jellemző volt. Utóbbi ellen is eljárás indult a gyógyfürdő jelleg megvonására. A jelentésből egyértelműen kiderül, hogy csak nagy összegű befektetéssel, komoly fejlesztéssel lehet megmenteni a vállalkozást. E véleménnyel a város tiszti főorvosa is egyetértett. Az ügy első fokon a szálloda „fogadóvá” való lefokozásával végződött ugyan, de a fellebbezéssel élő tulajdonosok időközben kijavították a hiányosságokat, így egyelőre még nem veszítették el a szálloda cím használatához való jogot. Az iratokból kiderül az is, hogy az épület Kossuth utcai részében órás és szőrmeüzlet működött ebben az időben.

A szálló színvonala ellen ugyan 1941-ben újabb panaszok merültek fel, ám 1942 decemberében a fürdőt és szállót a város közüzemei vették át, és saját kezelésükben kezdték működtetni, a hiányosságokat pótolták, s az intézmény megfelelő színvonalúvá vált. 1944 elejére elkészült a szálló földszintjének és utcai homlokzatának renoválása is. Az uszoda mellett pinceéttermet létesítettek. A korszerűsítési és építési munkák a Fehérvár térségben zajló harcokig folytatódtak.

A II. világháborút követően az Árpád fürdő és szálloda a városi közművekhez tartozott. 1946-ban a gyógyfürdő nem üzemelt, csak a 100 személyes úgynevezett, „tisztasági fürdő” működött. A háború jelentős kárt okozott a szálloda épületében, több szobája megsérült, sőt használhatatlanná vált. 1948 májusában ismét megnyílt az Árpád fürdő, akárcsak a korábban rendbe hozott Árpád szálló. A fürdő 1950-ben rövidebb időre a megyei kórház része lett, majd ismét fürdőként, uszodaként működött 1989 szeptemberéig.

Ezt követően az épület szálló és fürdő része egyaránt üresen állt, és évről évre egyre jelentősebben romlott le az állapota. 2005-ben a fürdő magánkézbe került, az új tulajdonos a Förhécz „I” Ingatlanfejlesztő Kft. lett, és ezzel megkezdődött az épület teljes felújítása, átépítése. A rekonstrukciók kétharmad részben pályázati pénzből valósultak meg. A fürdő jelenlegi formájában 2010 márciusától várja vendégeit.

További leírás a Fürdőről

Az 1920-as évektől az Árpád Fürdő területén működött Székesfehérvár második számú mozija, melyet a Kossuth-díjas színész, Gábor Miklós családja üzemeltetett. Demeter Zsófia a Székesfehérvár anno c. munkájában meghatározta az Árpád mozi helyét, az Árpád Fürdőt: a gyógyvíz hamar elmaradt, hamar elpusztultak a csövei, a kút összeomlott. A nagymedencét, amely akkor még nyitott volt, lefedték, tetőt kapott, s a vállalkozó egy ideig mozit működtetett itt, ez volt az Árpád mozgószínház. Később a medencét újra rendeltetésének megfelelően, de kútvízzel működtették, uszodaként. Gábor Miklós úgy emlékezik erről a helyről hogy az Árpád Fürdő volt az előkelőbb. A vetítések alkalmával a gőzfürdőben leeresztették a vizet, ilyenkor a parton voltak a páholyok. Az Árpád mozi emlékét talán őrzi még az idősebb korosztály.

fehervar.net:

1905-ben adták át városunkban az első komolyabb fürdő jellegű létesítményt, az Árpád Fürdőt. Igaz, hogy az úszósportokkal köszönő viszonyban sem volt, inkább a mai wellness-fürdők nagyanyukája lehetett. Sokáig e kedves máig szívünkbe zárt épület a kéjenc fehérvári ágyékkendős férfisereg és a tisztálkodni vágyó polgárok sűrűn látogatott helyszíne volt. Ugyanis abban az időben a fürdőszoba bizony nem igazán volt a belvárosi lakások természetes kiegészítője, a külvárosiaké még úgysem.

A legvörösebb ötvenes években készült el az épülethez csatolva az első fedett uszoda Székesfehérváron, ahol azután jóval később olyan őshonos egyedek nőttek fel, mint Sáringer Karcsi, aki a máig mutogatható deltái mellett hatalmas sikerű könyveiről és börtönriportjairól is híres lett. Majd az úszás professzorai, a Sárdi gyerekek: Ákos és István, a mindent meghatározó anyukájuk, Jutka néni, és az őket még trenírozó Dániel Bandi bácsi. Ők ma a fehérvári vízisport meghatározó személyiségei. Otthonra talált továbbá egy csomó tehetséges vízipólózó, akik közül csak egy-két név: Bobory Zoli, Tringer Gyuszi, Izinger fiúk: Tamás és Péter, Jarolics Béla, Nemes Iván, Gyömörei Lajos, Gyenge Józsi, a híres edző; Somogyfoki fiúk: Bandi és Feró, Berényi Kálmán, Póczi Gyuri, Tószegi Bandi, Gaál Katalin és még nagyon sokan mások. Nem szabad megfeledkezni a környék akkori úszópápájáról, Barts Oszkárról sem kinek neve sajnos nem a sport révén híresült el.

 

  • Napi téma

  • Videók

    Szanuaavató

    Party hangulat

    Ajánló cégeknek

    Egy kis történelem

  • Küldj üzenetet

    Név (kötelező)

    Email cím (kötelező)

    Tárgy

    Üzenet

    Mennyi
    Kötelező számmal megadni.

  • Partnerek

    fehervar feldobox knh HungaryCard mkb otp sporolj